Ne hogy már csak a csajoknak/hölgyeknek legyen jelentős társadalmi elfogadottságot mutató kifejezésük az egyedül élésre…
Igen is vannak szingli pasik/urak, akik abban különböznek Playboyoktól, hogy hagyományos értékrendet képviselnek, azaz a nőket megpróbálják társként és nem csak használati tárgyként kezelni. Szóval „aranyosak”, de nem a NŐK álmai…
Na jó, lehet hogy csak egyedül vállalom fel ezt a kategóriát és körülöttem mindenki: Macsó, Playboy és Don Juan. Akkor meg fogjuk a kommunikációs kényszere, mivel az automata kávéfőző is intelligens, mert bekapcsol magától a kért időben és a pontosan beprogramozott kávét le is főzi, és meg is hallgat, de valahogy még se az igazi. És akkor még nem is szóltam a mosóporról…
Gondoltam, nem csak én járhattam úgy, hogy közel a 4x egy szombat reggel kiderül, hogy az életem egyharmada az véglegesen lezárult. Persze, oksa a világ nem dől össze. Próbáljuk akkor egyedül menedzselni, de hát ez nem olyan könnyű…
Szóval Mackóként elindultam abba a Málnásba, ahol 12 éve nem voltam vadászni. Nahát, aztán ebből olyan érdektelen és mindennapos történetek kerekedtek, hogy gondoltam, ha tudományos tézisek felállítására a nem egzakt mintavételezési eljárások miatt nem is alkalmas, de kellően érdektelen ahhoz, hogy megosszam az internet közösségével, már ha megtalálja ezt a blogot egyáltalán valaki.
Az elkövetkezőkben egy „aranyos (értsd: anti) pasi” cinizmussal és kellő sznobizmussal átszőtt kalandjai kerülnek elmesélésre. Mivel ez gondolom igazából senkit sem érdekelne, így hát ha már nem tudom csinálni akkor tanítom elv alapján hasznos tanácsokat fogok kéretlenül osztani.
Kérem, hogy bérkommentelő pernahajderek kíméljenek!!!!
